A cikk linkje:

http://www.taichi-feelgood.com/taichi-master-interviews/master-wlacsil-zolt%C3%A1n/

A Fordítás:

1)

Tizenéves koromban ismerkedtem meg egy wudangi származású családi kungfu stílussal, melyet egyszerűen csak Wudang Quan néven kezdtem el tanulni. Az idők során megismertem a Yang 24 lépéses nemzetközi egyszerűsített formát és a wudangi 18 lépéses TaiJiQuan formát. Ezeken kívül járatos lettem a Xuan Wu Quan és a Tai Yi Xiao Yao Zhangban is.

2)

A kifejezett TaiJiQuan tanulást és a Yang 24-es formával kezdtem. Egyszerűen azért, mert az élet viharai és egy hosszú, súlyos betegség miatt, halálközeli állapotba kerültem, amikor az aktív gyakorlással felhagytam néhány évre.
 A betegségem a nyugati orvosok számára gyógyíthatatlannak bizonyult.
 Fel akartam azonban nevelni a kislányomat és különben sem adok fel semmit könnyen. Főleg az életet.
 De edzeni és a megszokott formáimat gyakorolni nem tudtam, testi gyengeség és erős asztmatikus légzés miatt.
Keresnem kellett valamit, ami lassabb, rövidebb, egyszerűbb, de benne van a fejlődés lehetősége.        Mivel Dr. Yang Jwing Ming mester akkortájt hazánkban tartózkodott, adva volt az alkalom, hogy megtanuljam ezt a formát egy tanítványától. Lassan gyakorolva, minden nap, sikerült megerősödnöm és talpra állnom három év alatt.
Orvosi csoda lettem, pedig a nyugati orvoslásnak ehhez semmi köze nem volt.
Elhagytam a gyógyszereket is. Ebben nagy segítségemre volt az általam nagyon nagyra becsült akupunktúra professzor Dr. Shao Bai Jun.
  A példám mutatja a TaiJiQuan és az akupunktúra, illetve az emberi akarat gyógyító erejét.

3)
 
Több féle QiGongot ismerünk és mindegyiknek meghatározott célja van. Van, amit gyógyításra, van, amit egészségünk megőrzésére, vannak, amiket különböző képességek fejlesztésére, vagy éppen szellemi célok elérésére használunk. Kevés olyan van, amely szinte minden célra megfelel.
 A TaiJiQuan ilyen. Egy mozgásban végzett QiGong és meditáció egyszerre.
Tehát számomra külön választhatatlan a TaiJiQuan gyakorlás és a QiGong.
Véleményem és tapasztalataim szerint a TaiJiQuan gyakorlása javíthat a QiGongok hatásfokán. Növelheti azok erejét. Ugyanakkor, ha valami hiba csúszik a QiGong gyakorlásba, akkor kijavíthatja és tompíthatja az esetleges negatív hatást a TaiJiQuan.
Mivel a TaiJiQuan mozgásban végzett meditáció, nagyon nagy segítség lehet a QiGong gyakorlásához kellő szellemi állapot elérésében, annak megtartásában, mélyítésében.
A QiGong csak akkor lehet sikeres, ha a test is megfelelően ellazult állapotban van. Csak az feszül meg, aminek meg kell feszülnie és csak annyira, amennyire az szükséges. Ez a megfelelő TaiJiQuan gyakorláshoz is elengedhetetlen.. Így e szempontból sem választható külön a két dolog.
 Természetesen a különböző célok, különböző speciális QiGong eljárást kívánnak, de a TaiJiQuan, szinte kivétel nélkül minden gyakorlónak  a javára és egészségére válik, biztosítva a könnyebb haladást és kevesebb akadályt, a kitűzött cél eléréséhez vezető úton.

4)

Az előzőekben leírtam, hogy sokféle út eléréséhez nyújthat hathatós segítséget a TaiJiQuan gyakorlása. Ezen utak fő célja mindig a Szellem, a Test és az Életerő uralásának, irányításának minél tökéletesebb megvalósítása. Ez a TaiJiQuan, mint QiGong fő célja. Ez adja harcművészeti hatékonyságát is.

5)

Mostani, nyugati társadalmunkban élő emberek egyre egészségtelenebb életet élnek. Ez az első generáció, mely  a megfigyelések szerint, rövidebb átlagéletkorral számolhat, mint elődei. Köszönhető ez az egészségtelen táplálkozásnak, a mozgáshiánynak, a vegyi és elektromos környezet szennyezésnek és a rossz gondolkodási sémáknak egyaránt.
 A TaiJiQuan lehetővé teszi, hogy az egyén a saját edzettségi szintjének megfelelő erejű gyakorlást végezzen, így a kezdetkor nem éri sokk a szervezetet. A haladás lehetősége pedig megfelelő motivációt ad az egész élet során.
 Miközben az ember a TaiJiQuant gyakorolja, megszabadul a felhalmozott stressztől és pangó, elnyomott energiái újra áramlani kezdenek. Ez nagyon komoly betegség- és rákmegelőző hatással bír. Erre szükség is van, tekintve, hogy a mindennapi életben elképesztően sok romboló vegyi- , elektromos- és szellemi hatás éri  a szervezetet.
 A TaiJiQuan megoldást jelent akkor is, ha csak kevés időnk van, de szeretnénk egyszerre több célt is elérni életünkben.
 Ezt speciális edzésekkel egyszerűen idő hiányában, lehetetlen.
TaiJiQuan gyakorlásával azonban egyszerre ápolhatjuk Szellemünket és testünket.
 Végül, de nem utolsó sorban, a TaiJiQuan speciálisan fejleszti az ízületeket, inakat, csontokat. A testet hajlékonnyá és minden helyzethez alkalmazkodóvá teszi. Ezen képességek pedig minden harcművész számára értékesek és kívánatosak.

6)

A TaiJi Nagy Végsőt jelent. Ahol a Nagy Végső maga a Dao.  A TaiJi a Dao megismerésének útja.
 Egy taoista számára ez a végső cél: a Dao minél mélyebb ismerete és annak életre váltása. A TaiJi életre váltja a Daot, közben pedig segít egyre mélyebb ismeretet szerezni önmagunkról is. Tehát hozzá járul az önismeret és a szellemi képességek fejlődéséhez, kibontakozásához.
 A TaiJi különleges mozgása és a gyakorlásához szükséges elmeállapot, a belső szervek egészségét, vérkeringését, fiziológiáját erősíti és ezzel a hozzájuk tartozó szellemi részek is egészségesebbek lesznek. A harmónia a személyiségen belül valóra válik. A Yin és Yang egyensúlyba kerül, egyesül, a Qi finomodik és a Szellemet és Testet magasabb szintre emeli.
A végső cél tehát a Dao életre váltása.

7)

Sajnos globálisan nem látom át a TaiJiQuan fejlesztésének folyamatát.
Csak annyiban vagyok biztos, hogy minden harcművészetnek alkalmazkodnia kell az adott idő és körülmények kihívásaihoz. Ha csak, mint gyógytornára tekintenénk a TaiJiQuanra, akkor a fejlesztés nem lenne központi kérdés. Ám a harci művészetek, ha hitelesek és hatékonyak akarnak maradni, alkalmazkodniuk kell, úgyanúgy, ahogy alkalmazkodnia kell azoknak is, akik gyakorolják ezeket.
 A TaiJiQuan mesterei a történelem folyamán folyamatosan bizonyították ennek a hatalmas stílusnak a legyőzhetetlen erejét és hatékonyságát. Az újabb időkben a legkeményebb külső stílusokkal szemben is. Izgalmasnak találom a küzdősportokban való felhasználást is, ha közben megörződnek az eredeti értékek és lényeg.


8)

A TaiJiQuan harcművészet. Lao-ce és minden utána következő mester harcművészetként gyakorolta. Hibának látom, hogy ezt az aspektust sokan elhanyagolják.
 A harc nélkül a technikák üres gyakorlatok maradnak. Az üres gyakorlatokban pedig meggyőződés nélküli lesz a Qi irányítása. Ha a gyakorlás közben nem élem meg ezt és nem vizualizálom a harci helyzetet, akkor nem értem meg a mozdulatok lényegét. Így gyakorlásom súlytalan marad és a Qim áramlása bizonytalanná lesz.
 A TaiJiQuan gyakorlása közben a páros gyakorlatok is igen fontosak, hiszen általuk tanulja meg a gyakorló, hogy miként alkalmazkodhat a teste és szelleme rugalmasan a kialakuló, dinamikusan változó helyzetekhez, melyeket a partnere hoz létre. Ez egyszerűen elengedhetetlen a szellem és személyiség fejlődéséhez.
 A páros gyakorlatok vezetik rá a gyakorlót arra, hogy megértse a két akarat egybe olvasztásának, harmóniába hozásának művészetét. Ilyenkor érti meg a gyakorló, hogy csak és kizárólag az alkalmazkodás a mindenkori körülményekhez, a megfelelő út az életében. Ez a Dao megismerésének útja is.
 A páros gyakorlatok során felismerheti a gyakorló, hogy minden egy egységet alkot és mindennek végső lényege az Egység. Ha ez sikerül, akkor eljut oda, hogy már semmi sem hozhatja ki a sodrából és akarata belesimul a Dao törvényébe.
 Van egy taoista mondás:” Ha valaki mindig lágy, akkor tétovázni fog, félelemmel teli és tehetetlen lesz, túl gyenge ahhoz, hogy feladatait sikerre vigye.” Liu Yiming
 Ez történik akkor is, ha valaki csak passzívan gyakorol. Az embernek szüksége van a konfliktusokra, hogy lénye megszabadulhasson a félelmeitől, szorongásaitól.
 Nem szabad felednünk: „Csak annyi az erény bennünk, mint amennyit akkor tanúsítunk, amikor azokat próbára teszi az élet.”
 A harc próba. A személyiség, a technika és az akarat próbája. Csak annyi a tökéletesség bennünk,  amennyit közben tanúsítunk. Ha békénk, összeszedettségünk csak békében a mienk, akkor ezeket sosem birtokoltuk.
 A TaiJiQuant alkotója és minden előttünk járó, tiszteletre méltó ősünk harcművészetként gyakorolta. Talán nem véletlenül. Ez nem tánc és nem csak mozgásos meditáció. Ez a szellem harcának az útja.

9)

A Peng Jin egyfajta rugalmas erő létrehozása  a TaiJiQuant gyakorlóban.
Ez az erő a helyes testtartásból és a végtagok és a törzs helyes mozgatásából születik. Szükséges hozzá a szellem felemelkedése és befogadóvá válása is.
 A TaiJi Quan a test nyers erejével szemben a Peng Jint alkalmazza. Ez lehetővé teszi a test és a szellem rugalmasságát, Az összehúzódás és kiterjedés harmóniába kerülését. Ilyenkor a test ereje hajlékonnyá, alkalmazkodóvá válik.
 A harcművészetekben ez egy hatalmas újítás és valóban lehetővé teszi a gyengébb fizikumú személy győzelmét a nyers erő felett.
A mindennapi életben talán még nagyobb szükség van egyfajta szellemi Peng Jinre. Ha ez létre jön, akkor a szellem szabadabbá válik a döntéseiben és felemelkedve, könnyedségre tesz szert. Ebben az állapotban az alkalmazkodás képessége és a lehetőségek felismerésének és kihasználásának képessége, természetessé válik.
 Van egy harmadik és nagyon fontos terület, ahol a Peng Jin nagyon fontossá válhat. Ez pedig az élet hozta váratlan balesetek, élethelyzetek, amikor az embernek gyorsan kell reagálnia. Ilyenkor a helyzet gyors felismerése és az ahhoz való szellemi és testi,  rugalmas alkalmazkodás, akár életeket menthet meg.

11)

Fontosnak tartom a hagyományok megőrzését a fejlesztések mellett. Az igazi gyakorló állandóan képzi magát elméletileg is. Ajánlom a a régi mesterek írásainak figyelmes tanulmányozását. Csak akkor felel meg a TaiJim, ha ezen írások alátámasztják ezt a feltételezést.
 Ha azonban a lányeget elveszítettem a gyakorlás közben, ideje visszatérnem a hagyományokhoz.
Hiszem, hogy akkor megfelelő a gyakorlásom, ha a TaiJim nem csak az edzés közben  alakítja az életem, hanem hatásait a  mindennapok más aspektusaiban is tapasztalom.
 Véleményem szerint a TaiJiQuant nem csak akkor kell gyakorlom, ha edzésen vagyok. Az egész nap folyamán figyelnem kell önmagam, a mozdulataim és reakcióim, míg csak mindez reflexszé, szokássá, erénnyé nem válik. A TaiJim akkor lesz jó, ha már nem fontos, hogy mikor edzek és mikor csinálok mást, mert mindíg szem előtt tartom az alapelveket és a TaiJim a véremmé válik. Magam válok Tai Jivá. Ez természetesen messzi cél, de az Úton járás a fontos és minden lény végső értelme. A céljaim csak az Utam irányát jelölik ki számomra.
 Így teszek kőre követ minden nap, míg minden alapelv életté válik bennem.


12)
 
Én csak egy tanácsot szeretnék adni minden TaiJiQuan gyakorlónak: ne feledkezz meg a tested erősítéséről, nyújtásáról, feledzéséről sem!
 Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a környezetemben is, hogy gyakorolják a formákat az emberek, talán egy kis páros gyakorlást is végeznek, de az erősítés nem része a TaiJiQuan edzéseknek. Ez alapvető hiba. A test helyes mozgatásához is izmok kellenek. Fontos, hogy ezek az izmok készségesek és erősek legyenek. A TaiJiQuan harci alkalmazásához testi erő is kell. Az izmokat, szöveteket ellenállóbbá kell tenni, mert harc közben bizony lehetségesek az olyan szituációk, melyekhez alkalmazkodni még nem tanultunk meg. Ilyenkor fontos, hogy ízületeink, inaink, izmaink, csontjaink megfelelő ellenállást tudjanak tanúsítani.
A lágy harci művészetek gyakorlójának lenni, nem azt jelenti, hogy csenevész testünket áthatja az égi erő és ettől sebezhetetlenek leszünk. A Qi csak akkor áramlik rendben és a test csak akkor tudja megkötni az Életerőt, ha a test szövetei megfelelően edzettek, erősek és hajlékonyak.


Wlacsil Zoltán
Elnök, Wudang Shan Taoista Kung-fu és Hagyományos Kínai Gyógyászati Egyesület, Magyarország

Budapest, 2013.03.07.