A csecsemõ: puha, gyenge, a haldokló: kemény, erős.


A világon megszámlálhatatlan harci stílus létezik. Mind válasz a környezet kihívásaira. Vannak, melyek a hegyekben alakultak ki, vannak, amik a végeláthatatlan pusztaságokon. Van, mi a vizes környezetre válasz. Ahány kreatív ember és életkörülmény, annyi stílus, annyi válasz a kérdésekre. Van stílus, melyet szűk térre fejlesztettek ki, van olyan amely 560 fokos fordulórúgással kápráztat el. Van, mely egyszerűnek látszik, mégis bonyolult és létezik ennek ellenkezője is. Van, ahol végletekig, szinte egy-egy technikáig egyszerűsödött a harc művészete, van ahol a látvány és a testmozgás a fontos. Van, aki a tradíciókat, van ki a forradalmakat részesíti előnyben. Van, aki gyenge és vannak hatalmas erősemberek is...

Melyik stílus a legjobb??
Melyik nyelv a legjobb??
Melyik tánc a legszebb??
Melyik a legokosabb találmány??

Mindent az adott körülmények határoznak meg. Ha erős vagyok? Tigris leszek. Ha gyenge, akkor daru. Ha vidám, akkor majom, ha ravasz, kígyó...
Nem csak az adott személy képességei, hanem a körülmények is fontosak. Sőt még a hangulat, a napszak, az időjárás is befolyással lehet arra, hogy ki mit választ.
Nincs értelme a kérdésnek: melyik jobb...
Csak ennek: melyik a legjobb nekem...
Talán hosszú az út míg megtalálom, talán nem...

Kínai barátaink nem azt kérdezik, hogy melyik a te stílusod, hanem azt, hogy milyen a te wushud? Ahogy azt már a keletiektől megszokhattuk: az egyén számít és nem a zászló, ami mögé bebújik. Ha te legyőzöl engem, akkor a te wushud jobb az enyémnél. / Persze csak ott és akkor... és esetleg... :-) /
Amint azt láthatjuk, tehát sok az út, de egy a lényeges: az ember kung-fuvá válása. Ha ez sikerül, eltűnik a stílus, csak a harcos marad az ő saját kung-fujával, mely egyéniségéhez símul.
Sok stílus van tehát.
Vannak olyan különbségek, melyek alapján szétválaszthatjuk, besorolhatjuk a stílusokat. Természetesen a kung-fu nagyban különbözik a karatétól, a birkózástól, dzsúdótól. Én csak a wushu stílusokra szorítkozom a továbbiakban, természetesen tisztelettel fejet hajtva a többi stílus előtt...
Valószínűsíthető, már csak ősi származása miatt is, hogy minden kung-fu ősatyja a shaolin stílus volt. A kolostor lerombolása után már nem sikerült visszaállítani a teljes ősi tant, de a megmaradó mesterek így is csodálatos munkát végeztek. A kolostorból kiszivárgó tudás ezer és ezer stílust keltett életre.
Ezeket, bár az eredet a meditáció helyes felhasználásán nyugodott, mégis "külső stílusokként" tartják számon. Ez azt jelenti, hogy ha a Qit fel is használják, a gyakorlók, az az izmok és csontok, a test feledzésében ki is merül. A Qi szerepe a test erősítésére van korlátozva. Az eredmény így is nyilvánvalóan nagyszerű, hiszen vas egészséget, szinte természetfeletti ütésállóságot, gyorsaságot és erőt ad a mestereknek.
Élt azonban egy mester, Can Shan Feng, aki merőben más úton járt, mint a többiek. Valószínűleg a Daru és Kígyó stílusok mestere volt, ám nem a buddhista élet vonzotta igazán. Szíve és értelme egy nagyon ősi természeti megfigyelési rendszer, a taoizmus felé húzott. Állandó figyelemre és elméjének megnyitására oktatta a Tao követése.
Figyelte a környezetét és igyekezett a természettel minél jobban egységre jutni. Elvonult tehát az elhagyatott Wudang hegységbe, és idejét a meditációnak, a megfigyelésnek, az eggyé válásnak szentelte. Rájött, hogy a természetben nem a gyengébb a feltétlen vesztes, és a taoisták szent könyvét, a Tao Te Chinget tanulmányozva felfedezte a természetben a Tao, a Legvégső törvényeit is. Olyan törvényeket, mint az állandó körforgás, a befogadás, az engedékenység, a viszonylagosság, az eggyé válás. Megértette, hogy a legnagyobb erő, mely a Tao törvényeit követi, a Qi, mely mindent alkot, átfog, mozgat.

A taoista test- és egészségfejlesztő gyakorlatokat és gyógyhatású készítményeket használva, egyre jobban megismerte a Tao törvényeit önmagában is. A Qi és a Tao működését megfigyelve egy új stílust hozott létre, mely bár csak egy újabb lassú mozgásban végrehajtandó egészségfejlesztő gyakorlatnak látszott, mégis valami forradalmian új volt: egy belső stílusú harcművészet, mely a Tao törvényein alapúl és a Qi erejét használja mindenben. Gyakorlója egyre közelebb kerülhet igazi énjéhez, a természet törvényéhez, a Nagy Végsőhöz, a Tao lassan teljesen uralomra jut benne.

Can Shan Feng nem bújhatott ki a bőréből: Harcos szerzetes volt, akinek élete szüntelen küzdelemmel és meditációval telt. Felismervén, hogy a küzdelem igazából két ellentétes erő egysége, nem félt a küzdelemtől. Harci művészetet alkotott, nem tornagyakorlatot.
Művészetének neve: A Nagy Végső Ököl, ahol a Nagy Végső maga a Tao.
Egy ilyen harcművészet Kínában sokak szemében szálka, mert neve minden más fölé helyezi. Ám Can Shan Feng tanítványai kiállták a próbát. Hihetetlen erejük, fürgeségük, természetességük és a lényükből áradó varázs, no meg dörgő pofonjaik lassan meggyőztek mindenkit: itt valami olyan nyilvánul meg , amely valóban Nagy Végső....Maga a Tao.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A Chi (pinyin, qì) kellő kultivációját mindig nehéz volt szavakban kifejezni, de a kínai kommentátorok a századok folyamán mindig foglalkoztak a kérdéssel. Egy tiszteletre méltó szempontot találhatunk a történetírónak és filozófusnak, Ch'en Yuan-teh-nek az írásaiban, akinek az elemzése szerint a Chi nem más, mint Pang Jun, vagyis "eredeti élet-lényeg". Ch'en a "Régi kínai filozófia története" c. munkájában rámutat arra, hogy a születés pillanatában a test teljesen Pang Jun-ból áll.

Ha ezt az "eredeti élet-lényeget" meg lehet őrizni a testen belül, akkor az életet "halhatatlaníthatjuk". A "halhatatlanság" alatt Ch'en nyilván az élet meghosszabbítását és nem abszolut fizikai halhatatlanságot ért, bár ezt bizonyos jámbor taoista misztikusok tagadnák, azt állítva, hogy szigorú szabályaik révén itt a földön megvalósítható lenne az örök élet.

Ch'en azzal folytatja az élet megőrzésének a lehetőségeivel kapcsolatos taoista tételét, hogy az "eredeti élet-lényeg"-nek érintetlennek kell maradnia vagy meg kell menteni a pusztulástól azáltal, hogy a testet olyan puhának kell tartani, "mint a baba teste". Ch'en szerint a nehézség abban áll, hogy hogyan védjük meg "az eredeti élet-lényeget" az elpárolgástól. Ugyanis minél távolabb jut valaki az elsődleges állapottól, annál közelebb van a halálhoz. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy mivel a taoisták folytonosan a hosszú életre törekedtek, féltek volna a haláltól. Teljesen és félelem nélkül elfogadták a halált, mivel felismerték a Tao Yin-Yangjában, hogy az élettel együtt jár a halál. Pusztán megpróbálták lelassítani a Yin (halál) erejét a Yang (élet) erő meghosszabbításának a kultiválása révén. A halált nyugodtan viselték el, mint a ciklikus folyamatosságának egy természetes részét.

Amikor az ember megszületik, puha és gyenge;
Amikor az ember meghal, merevvé és keménnyé válik;
Így, a merev és az utána-nem-engedő követi a halált;
A puha és az utána-engedő követi az életet.

(Tao Te King, 10. fejezet)

A legtöbb ember hajlamos arra, hogy aktív életet szorgalmazzon, amely lassan-lassan felemészti a Ch'i-t, a vitális erőt. A taoista azt mondaná, hogy az élet megrövidül a Ch'i szétszóródása miatt. Ez mindörökre elvész, nem lehet visszanyerni. Ezért mindent meg kell az embernek azért tenni, hogy fenntartsuk és megtartsuk az "eredeti élet-lényeget" a testen belül.

Ch'en kommentárjai szerint a halhatatlanságra vonatkozó minden taoista módszer a Ch'i "eredeti élet-lényegének" a megőrzésére szolgál abból a célból, hogy megőrizzék az "az ember eredeti természetes jóságát". Éppúgy, mint a Ch'an buddhista "megvilágosodásban", a taoista a Ch'ire inkább "érzés", mint beszéd révén tesz szert. Másrészt a taoista erre nagyrészt mozgás révén tesz szert, míg a buddhista ülve végzi meditációit. A taoisták arra a következtetésre jutottak, hogy az ülve végzett meditáció zsibbadságot okozhat és akadályozhatja a testben a keringést. Így dolgozták ki a T'ai Chi Ch'uan-t, mint hagyományos belső kultiváció kiegészítését. Ez álló helyzetben végzett meditáció lassú, koncentrált mozgásokkal. A taoista bölcsek úgy vélik, hogy "a tevékenységben végzett meditáció tízezerszer jobb, mint az ülve végzett meditáció".

A nyugati emberek számára a meditáció azt jelenti, hogy elmélkedésben töltenek egy bizonyos időt, ülő vagy feltétlenül statikus testtartásban. A taoista meditációnak azonban további, messzire vezető következményei vannak. A meditáció nem szükségképp mozgás-mentes. Ha egy személy teljes szellemét és testét igénybe veszi egy bizonyos tevékenységben, legyen az akár padlóseprés, vagy séta a tengerparton elragadtatva a napnyugta látványától, akkor azt mondjuk, hogy az illető meditációban van. Így a T'ai Chi Ch'uan a "végső" mozgásos meditációnak tekinthető, mozgásban végzett meditációnak. Ez a taoista "külső erőfeszítés", amely segíti a Ch'i belső kultiválását. A "T'ai Chi Rendszeres Kultivációja" c. könyvben, amelynek szerzője állítólag Chang San-feng, ezt olvassuk:

A T'ai Chi Ch'uan felöleli az erőfeszítés teljességét. A meditáció, az első lépés, a belső kultiváció puha és nyugodt erőfeszítése. A T'ai Chi Ch'uan mozgásai a kultiváció aktív, külső részei. A végső cél elérése érdekében kombinálni kell a külsőt és a belsőt, az aktivitást és a passzivitást, a keménységet és a puhaságot.

/Forrás: David Chow-Richard Spangler - A Kung Fu/

Wudang Kungfu formák:

Sanfeng Taiji 13
Sanfeng Taiji 108
Sanfeng Taiji 28
Baxian Gun
Fuchen
Fangbian Chan
Baxian Jian
Taiyi Xuanmen Jian
Taiyi Wuxing Quan
Bagua Zhang
Xingyi Quan
Baji Quan
Longhua Quan
Fuhu Quan
Xuanwu Quan
Xuanzhen Quan
Xuangong Dao

Rövid stílusleírások (angol)
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Wudang kungfu
Wudang Kung Fu combine the skills of the martial arts with the method of preserving people’s health. Wudang are based on not only traditional culture but also coincide with the new scientific principles.Wudang Martial Arts are part of the Taoism culture. They are deeply rooted in the fertile soil of the thousand years of Chinese culture and contain profound philosophy which puts the theories of Taijiquan, Yin and Yang, Wuxing (Five elements), Bagua (Eight- Diagram) into theories of martial arts through techniques, practice and strategy. A basic character is to search the law of life. The masters of Wudang Martial Arts have made great achievement in the past, to Wudang Taoism, with long time searching for activities. As a bright pearl Wudang Martial Arts will be an important part in getting rid of the disease, prolonging life, keeping fit in the modern society.
The traditional Chinese Martial arts have been created and developed since a long time ago. It has a large number of different styles in the country. So far it is classified in three ways meaning the same:
1.）the North or the South style
2.）the Internal or the External style
3.）The Shaolin or Wudang style
Generally speaking, the North style, also called Shaolin Martial Arts, is known as the external skill, and came from the Shaolin temple of Songshan Mountains in Henan Province. The South style, also called Wudang Martial Arts and known as the internal skill, came from Wudangshan Mountain in Hubei Province. The two styles existed parallel to each other and evolved trough a long history. People praised the two as “Shaolin respected in the north and Wudang respected in the south”.
Wudang Martial Arts are quite different from Shaolin External Martial Arts which were founded by a ancient famous Taoist called Zhang Sanfeng. It has the characteristics of subduing the hard by the soft. This is the beginning of internal martial arts. He gave a comprehensive expression of Wudang Martial Arts, based on the past heritage and with open mind to the future. He studied intensively , absorbed the acknowledge from other groups, observed the regularity of nature, used the way of keeping fit from Taoism，and merged two theories of Chinese philosophy: Yin-Yang and Wuxing. Zhang Sanfeng was respected as the earliest ancestor of the Wudang Martial Arts and was praised highly by people from martial arts circles.
Wudang Martial Arts include Taijiquan, Xingyiquan（Form-and-Will Boxing), Eight-Diagram Boxing, Wudang Health Care Exercising, Wudang Swords Playing and Weapons Exercising.
The general principle of Wudang Martial Arts is to follow the course of nature.
The main point is to balance three things: mind, appearance and breathing.
The function of the Wudang Martial arts is to consider three things: health, fitness and self-defense.
The most important technical characteristics are to deal with motion by motionless, to fight against the hardness by the softness, to cope with quickness by slowness, and to put the few against the many. The strategic principle is to preserve oneself and avoid any sacrifice. The moral significance is to gain mastery by striking only after the enemy has struck.
The trick is: when he is fixed I do not move, and when he intends to move I have already moved.
The aim is that justice, suffering from oppression and grieving, will win.
The theoretical base of Wudang Kung Fu：Yin and Yang are mutual influenced and opposite to each other. Bagua is evolving，Wuxing (Elements of Health ) is reinforcing the other ones.
For the purpose of health and defense, it has the function and features of longevity, keeping fit from disease and increasing wisdom.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Fenn vagyunk a mindenkilapja.hu rendszeren is!!!

A táborban készült edzés videóink. (A lelkesedés már kicsit megfáradt a tábor vége felé :-))

A HARCI ERŐ ÉS HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK TITKA, már magyarországon is !!!

A BELSŐ ENERGIA NÖVELÉSÉNEK LEGERŐSEBB MÓDSZERE

ÖREG HARCOS NEM VÉN HARCOS! :-) (A FIATALOSSÁG MEGŐRZÉSÉNEK ÉVEZREDES MÓDSZERE

KÉPEK A NYÁRI TÁBORBÓL (Kattints a linkre!!!)!!!!


A Wudang WuShu a Wikipedián
A Wudang hegy történelméről
A Wudang wushuról
A Wudang Shanról
A Fehér Ló Wudang Taoista Templom weboldala (angol)
You Xuande Nagymestert bemutató oldal

A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Tao eredetileg utat jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is,(spirituális) amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.

A szűkebb értelemben vett Taoizmus a hagyomány szerint az i.e. 4. században. Megjelenő, legendás filozófus, Lao Ce (Lao mester az-az Öreg mester) tanításain alapul. Jelenleg kétséges, hogy Lao ce valós személy volt-e vagy legendák szülötte. Neki tulajdonítják a Taoizmus alapművét, a Tao Te King-et, ( Az Út és Erény Könyve)

A Tao Te King, mai formájában két könyvre tagozódik, összesen 81 fejezettel. Az első könyv tárgyalja a „tao”-t (’út’), a második a „te”-t (’erény’). A tanok szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak később foglalták őket írásba.

Hazánkban leginkább a Weöres Sándor fordításában kapható versszakokba rendezett változat kapható.

Az igazi Tao a bölcsek szerint nem is elmagyarázható fogalom. El lehet sajátítani, de csakis a gyakorlatban létezik. Ennek ellenére Lao Ce tanítványai egész könyvtárnyi anyaggal próbálták megmagyarázni az eredeti vékonyka művet.

A Tao elsajátításának a legérthetőbb formája a harcművészetek belső irányzatai, (Tai Chi Chuan, Shing-i, Pa kua) amelyek nem a test felől közelítik meg a tudatot, hanem a tudat felől a testet. Ha a harcművészeteket meg akarjuk érteni, akkor tudnunk kell, hogy a különböző stílusok, mindig egy adott elméleti alapra épülnek. Minden technika, minden lépés, minden mozdulat, a filozófiának engedelmeskedik. Ha annak ellentmond, akkor az már nem annak a stílusnak az eleme. Ha a Taoista alappal rendelkező VING TSUN (kemény művészet) kung-fut veszem most példaként, és megemlítek egy-két szabályát, akkor érthetőbb lesz. Erő elvezetés elve, szembefordulás elve, víz elmélete, egyszerűség elve, egyidejűség elve, Stb. A Technikák ezeknek a szabályoknak, nem mondanak ellent, ezért egyszerűek, egyszerre történik a védekezés és a visszatámadás, nincs felesleges mozdulat, a technikák egyenes vonalúak, erő erővel szemben sosem találkozik, azt mindig kikerüli és elvezeti. Az ellenfelet egyetlen technikai sorozattal teljesen harcképtelenné teszi, minden mozdulat átalakítható egy másik mozdulattá, ezért egy ütés is bármikor akár az utolsó pillanatban is, lehet egy védekező technika. Stb. Sorolhatnám tovább is, de a lényeg annak megértése, hogy a filozófia hogyan épít fel egy teljes rendszert.

És most nézzük meg a Tao építőelemeit.

A legismertebb Taoista szimbólum a YIN-YANG.

Kifejezi az állandó változást, az örökkévalóságot, az egyensúlyt, a tiszta princípiumok hiányát. A szinusz a ciklikusságot a bioritmust, a kiszámíthatóságot. A kör a tökéletességet. A színek a dualizmust.
A Taoizmus életigenlő vallás és filozófia. Azt tanítja, hogy minden eléd kerülő helyzet, azért került eléd, hogy valamit tanulj belőle.
Ezt szemlélteti egy festmény is. Az ecetkóstolók!

Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. És mivel a festmény allegória, tudjuk, hogy nem holmi közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína Három Tanítómesterét, és az ecet, amit nyalogatnak, az Élet Esszenciája. A három mester K'ung Fu-ce (Konfucius), Buddha és Lao ce. Az első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.

Konfucius azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és azok betartásával és betartatásával.

A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt (legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba". Habár az alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített buddhizmust, a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele.

Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan amilyennek lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj. Lao ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de ehhez nem az-az út vezet, amely a konfuciusi szabályokon alapszik. Mint ahogy ezt Az Út és Erény Könyvé-ben, a Tao Te King-ben kinyilatkoztatta, a föld voltaképpen az ég visszatükröződése, és nem az ember, hanem a saját törvényei irányítják. Ezek a törvények a távoli bolygók forgására éppúgy kihatnak, mint az erdei madarak és a tengeri halak életére. Lao ce szerint minél több ember üti bele az orrát a természet egyensúlyába, annál inkább felborul a harmónia. Minél több az erőszak, annál nagyobb a baj. Hisz mindennek megvan a saját belső természete - akár nehéz, akár könnyű, akár nedves, akár száraz, akár gyors, akár lassú -, amit nem lehet "megerőszakolni", mert abból csak baj származik. A harc elkerülhetetlen, ha valamire kívülről kényszerítenek absztrakt és önkényes szabályokat. És ekkor lesz csak igazán savanyú az élet.

Lao ce szerint a világ nem kelepce, hanem bölcs tanítómester, akinek a leckéit éppúgy jó lesz megtanulnunk, ahogyan törvényeit is követnünk kell. És akkor minden jól megy majd. Lao ce nem azt tanácsolja, hogy emelkedjünk a "porvilág" fölé, hanem azt, hogy egyesüljünk a "világ porával". Azt, amit minden égi és földi dolog mögött működni látott, elnevezte tao-nak, "az Út"-nak. Tanításának egyik alapelve volt, hogy a Világmindenségnek ezt az Útját nem lehet méltóképpen szavakkal leírni, mert az egyaránt sértené az Út korlátlan hatalmát és az emberi elmét is, amely megkísérelné megtenni azt. Az Út lényege mégis érthető, és azok értik meg leginkább, akik legtöbbet törődnek vele és az élettel, amely elválaszthatatlan tőle.

Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de mosolygós arcot is.

A Taoista tisztában van képességeivel és adottságaival, és ezt előnyére tudja fordítani, nem bánkódik miatta és nem más akar lenni mint az, ami. (pl szerintem egy nőből kiváló agysebész vagy szemsebész lehet az apró precíz kezei miatt, de tapasztalatból mondom, hogy fogorvnak, aki fogat húz nem igazán nyerő a fogorvosnő)

A P’u jelentése a kínai írásban a „Faragatlan Tönk”. Ez azt jelenti, hogy „a dolgok a maguk természetes állapotukban” vannak. Jelentése még a természetes, egyszerű, tiszta, becsületes.

A Taoista ideál a csendes, higgadt, „faragatlan rönk” aki nem bonyolítja túl a dolgokat, ezért spontán a cselekedeteiben.

A Taoista próbálja a dolgokat összességükben látni, és nem veszik el, a részletekben. (A nyugati orvoslás már régen elveszítette az embert és csakis, a szerveket látja.)

Nyáron nyaralok, télen telelek. A Taoista tisztában van a lehetőségekkel, és cselekedeteivel alkalmazkodik a helyzethez.

A Taoista igyekszik elsajátítani az önismeretet. Szereti magát, és elfogadja, ezért van önbecsülése, és önbizalma. Rendelkezik a gondolkodás képességével, de hallgat megérzéseire.

Vu Vey jelentése nem cselekvés. Azt jelenti, hogy tolakodás, támadás, Énkultusz nélkül cselekedjünk. A nyugati embernek a nem cselekvés lustaságot jelenthet. A keleti embereknek viszont azt jelenti, hogy ne szálljanak szembe a természet erejével és a természet törvényeivel. (széllel szembe, ne pisálj) jó példa a Vu Vey elvre a szélben lévő fűszál. A fűszál rugalmas, enged a szélnek és elhajlik. Aztán a szél elmúltával felegyenesedik. A fa merev ellenáll a kis szélnek de a nagy szél kidönti.

A Wei Wu Wei a cselekvés nélküli cselekvés. Európaira fordítva azt jelenti, hogy nem akarunk valamit erőlködve csinálni. A jelenleg is élő, legöregebb Taoista mester azt nyilatkozta a hosszú élettel kapcsolatban, hogy minden, ami a testet vagy a szellemet megerőlteti az lerövidíti az életet. Ezért ő sosem tesz ilyet. Azonban minden nap gyalogolt egy csomó kilométert. A fiatalok, akik el akarták kísérni a sétára, sosem bírták tartani a tempót. (ebből is látszik, hogy a nem cselekvés nem lustaságot jelent.) Megint csak a harcművészetekből merítve példát: a támadó minél nagyobb lendülettel támad annál könnyebb kibillenteni az egyensúlyából és ellökni. Ilyenkor nem a saját energiánkkal végezzük a dobást, hanem az ellenfél energiáját vezetjük tovább. A Vey Vu Vey önkéntelen cselekvéssé válik a gyakorlás során. A mester mindig csak a legyőzött ellenfele felett gondolja végig mit is csinált.

A Taoista a jelenben él. Számára mindig a most számít. Tisztában van múltjával, sejti a jövőt, de a hangsúlyt mindig a jelenre teszi. A nyugati ember, elmegy a boltba vásárolni. Autó vezetés közben, azon gondolkodik, mit kell vásárolnia. Vásárlás közben azon gondolkodik mit fog főzni vacsorára. Főzés közben kikérdezi a gyermek leckéjét. Mivel nem arra koncentrál, amit éppen csinál, ezért autóvezetés közben összetöri az autót, vásárlásnál elfelejt venni valamit, főzéskor kifut az étel.

A Taoista mesterek legmagasabb fokon a vízhez lesznek hasonlatosok. A víz mindig kitölt minden rendelkezésre álló teret. Ellenállás nélkül folyik mindenhova. Megkerül minden akadályt. Alkalmazkodik.

A Taoista jól érzi magát a bőrében és boldog. Ott akar lenni, ahol épp van. Nem rohan, nem pont másra vágyik, mint ami épp van. Elégedett. Elérhető célokat tűz ki maga elé, olyanokat amelyeket képes elérni. Céljait felossza napi adagokra, így minden nap képes jóleső elégedettséggel lefeküdni.

A nyugati ember állandóan időt akar spórolni, pedig időt csak eltölteni lehet nem megspórolni. Példaként had említsem meg Amerika egyik nagy kedvencét az utcai hamburgeres bódét. Menetközben esznek az emberek, a kipufogófüstben készített, mindenszempontból egészségtelen ételeket és azt gondolják ezzel idő spórolnak meg. Pedig ennek az életmódnak súlyos emésztőszervi következményei lesznek. Ami pedig nagy időpocsékláshoz vezet. Az időtöltésnek kétféle módja van az ostoba és a bölcs időtöltés.

Az Út tanításában az egyik legfontosabb, annak megértése, hogy nem a cél a fontos hanem maga az ÚT. Ez azt jelenti, hogy élvezni kell a folyamatot és nem csupán az elért célt.

A Tao azt tanítja: „Boldog akarsz lenni? Kezd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezd azzal, hogy elégedetlenkedsz.”

A Semmi fogalma is nagyon fontos. A semmi a Taoistának mindig valami. Valaminek a lehetősége. A tudat kiürítése, a gondolatok elcsendesítése révén születnek legjobb ötleteink.

Most, hogy a végére értünk, talán már te is látod milyen is a kedvenc IZMUSOM. Én leginkább Taoistának vallom magam és próbálom elsajátítani a mindennapjaimban a Tao bölcsességét.

Lehet hogy te is Taoista vagy, csak eddig nem tudtál róla???

Igen meglehet. Talán ez az egyetlen vallás, aminél ez előfordulhat!